2012. május 12., szombat

Többé nem engedem, hogy játssz az érzéseimmel. Nem könyörgök, hogy maradj. Már megszoktam, hogy mindig akkor hagysz egyedül, amikor a legnagyobb szükségem lenne rád. Már nem lep meg hogy elmész. Már felfogtam, hogy csak a hülyülésre kellek neked. De akkor te is fogd fel...ha most elmész, a búcsúnk örökre szól.

2012. március 25., vasárnap

Hm.

Vajon ha én tűnnék el egyszer azt észrevenné valaki?!

Miért?!

Néha nehéz meglátni a vonalat, amelyet meghúzunk, amíg át nem lépjük őket. Na és ilyenkor támaszkodunk azokra, akiket szeretünk, hogy visszahúzzanak minket, és legyen mibe kapaszkodnunk. És ott vannak az egyértelműen megjelölt határok, melyeket ha egyszer át mersz lépni, talán sosem találsz vissza.

Kérlek siess idő! Ne hagyd! Ne!

2012. március 24., szombat

Csillagok.

Azt mondják, egyszer minden út véget ér. De néha úgy érezzük, mintha ez nem a vég, hanem a kezdet volna. Még ha úgy is érzed, hogy hosszú utat jártál be, hirtelen azon kaphatod magad, hogy kezdhetsz mindent elölről, hiszen minden út tele van kanyarokkal és fordulatokkal. És egy rossz lépés is katasztrófához vezethet. De történjék bármi, tartanod kell az irányt, s ki kell kövezned a saját utadat.

2012. március 8., csütörtök

Én mindig..

"Én mindig a szívet és a becsületet keresem. (...)
Néha-néha nagy pofont kapok: megéri."
http://www.youtube.com/watch?v=sfQEc3FERPU

Kedves John...

Csak egy érzés, ami elmúlik amint kilépsz az ajtón. Örökké a szívemben őrzöm majd azt a két hetet. Nem adom fel, ahogy te sem tetted. Sosem feledem.

Elmondhatatlanul boldog vagyok hogy újra írhatok neked.  Eltelt újabb egy év és még mindig érzem az illatod minden lépésemnél. Sosem feledem.

Nem érzem többé. Sajnos...feladtam, így el is feledtem.